Ki nyer ma?

1971-ben KI NYER MA? — Egy rádióműsor múltja, tanulságai és lehetőségei a zenei ismeretterjesztés területén
Kelecsényi László adott közre egy részletes elemzést a műsorról.

A műsor történetéből

1969. március 3-án, hétfőn délben hangzott fel a rádióban először a ma már jól ismert szignál és utána a műsor: Ki nyer ma? - Játék és muzsika tíz percben. Azóta minden délben, szombat és vasárnap kivételével, két izgatott, drukkoló játékos ül le a Hungária, majd most az Astoria kávéház asztalához, hogy a riporter: Czigány György, Zsoldos Péter vagy Boros Anikó vezetésével több-kevesebb sikerrel válaszoljanak a feltett kérdésekre. Ugyanakkor milliók ülnek le otthon a rádiókészülékek mellé, de hallgatjuk a műsort utcán, munkahelyen, villamoson, autóbuszon, sőt - még az iskolában a pad alatt is. A '" Ki nyer ma?" a legnépszerűbb és legjobban fogadott közé tartozik. 1971. február 18-án volt - ünnepélyes keretek között - az 500. adása. A műsor jelenleg /október elején/ túl van már A 650-n is. Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, de egészen bizonyosan megéri az 1000—es széria számot, s fog tartani mindaddig, amig a szerkesztők biztosítani tudják a műsor frissességet, életszerűségét, mindennapokhoz kötődő zenei aktualitását.

A "Ki nyer mi?" tulajdonképp édestestvére a Zenei Főosztály egy másik ismeretterjesztő-jellegű vetélkedő műsorának, a "Dupla vagy semminek. Ez a műsor 1969. januárjában jelentkezett először, Liszt Ferenc életét és művészetét tűzve ki vetélkedés tárgyául. Azóta még két alkalommal hangzott el ez a játéksorozat: 1969 augusztusában Bartók és Kodály, 1970 júniusában pedig az opera műfajának négy kiemelkedő remeke volt a téma. Ebben a hetenként egy-két alkalommal adásra került műsorban a /korlátozott számú/ résztvevő gárda igen magas színvonalon adott számot tudásáról fenti témákbó1. Így születhetett az az ötlet, hogy ezt a félig játékos, félig komoly műsor típust le lehetne fordítani a mindennapok nyelvére, be lehetne építeni a mindennapi rádióműsor szövetébe. A Magyar Rádió műsorszerkezete éppen az idő tájt gyökeres változásokon ment át. Igy jött létre az új típusa a Déli Krónika és az azt követő tánczeneműsor közé beékelt tízperces mini-vetélkedő.
Ez sikerének egyik titka: a rövidsége.

Tíz perc önmagában véve nem hosszú, idő, a műsor - ahogy azt Czigány György, a sorozat szülőatyja megfogalmazta egy nyilatkozatában -. "állva fogyasztható". Ugyanakkor tíz perc alatt sok mindent lehet csinálni ügyesen felhasználva az időt arra, hogy a hallgatót a zene birodalmában kalauzolva kóstolót adjanak a zeneirodalom bőséges asztaláról.
A "Ki nyer ma?" történetében eddig öt alkalommal volt délutáni vagy esti különkiadás, amely nem 10, hanem legalább 60-80 percig tartott. Ezekben az adásokban is a délihez hasonló oldott és játékos légkörben került sor a vetélkedőre. Itt bebizonyosodott, hogy ez a forma nemcsak tíz, hanem sokkal több percet is képes megtölteni a hallgatók érdeklődésére feltétlenül számító tartalommal. Ugyanilyen nagy sikere van a "Ki nyer mi?" vidéki vendégszerepléseinek is. A nyári idényben a műsor "nyaralni" megy, egy-egy hétre valamelyik vidéki városunkba. Az utóbbi időben pedig már rendszeressé vált, hogy pénteki napokon mindig más és más városból jelentkezik az adás. Nagyon jók ezek a vidéken rendezett műsorok arra, hogy ne csak az éter hullámain keresztül, hanem a személyesség, a jelenlét varázsával is híveket toborozzanak ennek a nemes szórakozásnak és a komoly muzsikának .Meg kell azonban jegyezni, hogy a vidéki műsoroknál néha túlságosan alacsonyra helyezik a mércét, túlságosan leszállítják a feltett kérdések színvonalát.
Szólni kell még a "Játék és muzsika" vendégeiről. Általában hetente egy alkalommal szólalnak meg a műsorban egy-egy kérdés erejéig, írók, művészek, zeneszerzők, táncdalénekesek, akik vállalják a feladatot, hogy népszerűségük felhasználásával segítsék a műsort céljai elérésében. Néhány név közülük: Koncz Zsuzsa, Mándy Iván, Antal Imre, Simon István, Petrovics Emil, Zalatnay Sarolta.

A műsor tartóoszlopai: a feltett kérdések
Egy-egy játék alkalmával öt kérdés hangzik el a zenetörténet különböző fejezeteiből és a különböző műfajokból. A műsor egyik trükkje éppen az ötletesen, frappánsan megfogalmazott kérdés, melynek konkrétsága mellett van olyan célja is, hogy az utána következő zenerészletet bevezesse, hogy felhívja rá a figyelmet, kiemelve azt egy mi egészéből. A kérdések apropója egy-egy zeneszerző, előadóművész, költő születésének, halálának vagy egy zenemű bemutatójának évfordulója. Majdnem minden kérdést zenei illusztráció követ, csak a legritkább esetben fordul elő, hogy zene nélküli, kifejezetten lexikális jellegű kérdést tesznek fel. Az alábbiakban álljon itt egy kis statisztika arról, hogyan oszlanak meg a kérdések az egyes zenetörténeti korok, az egyes évszázadok között.

Azt lelet mondani,hogy a táblázatba foglalt adatok más időszakokra is jellemzőek. Szúrópróbaszerű feljegyzéseim azt igazolják, hogy a kérdések megoszlása /- 5 %/ ezek között a keretek között mozog,/
Milyen következtetések vonhatók le a fenti táblázatból? A kérdések zöme, majdnem a fele a zenetörténet legnépszerűbb és le közérthetőbb korszakához kötődik /Beethoven és a romantika/.
A kérdések túl¬nyomó többsége, egészen pontosan 76% pedig a klasszikus zenét képviseli. A fennmaradó 24% — kinek kevés, kinek sok - a modern, XX. századi szerzőket népszerűsiti. Helyes-e ez az arány? Lehet róla vitatkozni.

A műsor egy másik hibaforrása: a zenetörténeti évfordulók számának végessége. A "Ki nyer ma?" immár harmadik esztendejében jár és nem mindig jut minden napira új kérdés. Vannak évről-évre visszatérő, "visszaköszönő" kérdések. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy egy-egy ilyen kérdés már előre, a zene bejátszása nélkül kitalálható lesz és az igazi zenei műveltség helyett a jó emlékezőtehetség, a lexikális tudás lesz a döntő a játékban. Erről az alábbiakban még szó lesz.
Természetesen ennek a hibalehetőségnek a kivédése játékvezetői, szerkesztői leleményesség kérdése csupán, aminek általában véve dicséretes módon eleget is tesznek. Jó példa erre Zsoldos Péter, aki az egyik idei szeptemberi játéknapon Agatha Christie születésének évfordulója alkalmából egy csokorba gyűjtötte kérdéseiben az egyes operákban előforduló krimi elemeket.

Lexikális tudás vagy zenei műveltség?

Az alcímben jelzett probléma minden szellemi vetélkedő kapcsán felvetődik. Szentgyörgyi Albert professzornak a Fizikai Szemle 1966. májusi számában megjelent cikke óta, amelyben kikelt a lexikális tudást gyarapító, magoltó ismeretszerzés ellen, nagyon sokat vitáznak nálunk erről a kérdésről, különösen a vetélkedő jellegű rádió- és tévéműsorok ürügyén. Hogyan áll ez a probléma a "Ki nyer ma" esetében?
Nézzük először a kérdések ritkább fajtáját: a zeneillusztráció nélkülieket. Ha megkérdezik valakitől, hogy hány zongoraversenyt irt Chopin vagy azt kérik, hogy soroljon fel három Donizetti operát, akkor előfordulhat helyes válasz a kérdezett zene ismerete nélkül is. Ebben az esetben valóban a lexikális-adatszerű tudás győzedelmeskedik, amely nem egyenlő az igazi zenei műveltséggel. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ilyenfajta kérdések csak elenyésző hányadát alkotják az összes kérdésnek.
A kérdések második, nagyobb csoportjánál, melyek mindig zenei illusztrációval járnak együtt, előtérbe kerül a valódi zenei műveltség, hiszen a helyes válaszadás elengedhetetlen feltétele az adott mű előzetes ismerete. A helyes válasz mögött ilyenkor általában egy-egy mű beható ismerete, az aktív tudás fedezete van.
Ebben a műsorban az a jó, hogy mindig egymáséi elválaszthatatlanul jelenik meg a zenetörténeti adat és a hozzátartozó muzsika. Ez a forma biztosítja, hogy a zenei műveltség terjesztője legyen, NE csupán a lexikális tudásé. Ugyanakkor ez a műsor második nagy trükkje, a nagy népszerűség oka, az, hogy mindenki számára ad valamit. A zene barátainak a felismerés és a játék, a zene leendő barátainak pedig az első hallás, a rácsodálkozás örömét. Ezért oly közkedvelt életkorra és foglalkozásra való tekintet nélkül.
Nem lenne ildomos, ha most nem szólnánk azokról, akiken keresztül a műsor a zenét népszerűsíti és akik leglelkesebb hívei ennek a játéknak.

A műsor alanya: a játékos

A játékos ebben a vonatkozásban a zenei ismeretterjesztés köz¬vetítő közege. Rajta keresztül valósul meg a műsor szándéka. Nem mind¬egy tehát, hogy ki az, "aki válaszol".
A résztvevők foglalkozás szerinti megoszlása elég változatos, de bizonyos szempontból egyoldalúságot mutat. A legtöbbjük a nem—dolgozó, eltartott rétegből kerül kisnyugdijas, háztartásbeli, középiskolai tanuló, egyetemi hallgató. Ennek természetesen az is oka, hogy a műsor időpontjában ők érnek rá leginkább jelen lenni az adás színhelyén. Amint azonban a későbbiekben látni fogjuk., a legmagasabb tetszési indexeket is ezektől a csoportoktól kapja a műsor. Ezután a különböző szellemi foglalkozásúak a leggyakoribbak a játékosok között. A sor vé¬gén a fizikai dolgozók állnak, akik csak elvétve vállalkoznak a játékban való részvételre. Az ebből a szempontból figyelemmel kísért elmúlt évben 10-nél is kevesebb volt a számuk. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezek az adatok nem ellenőrizhetőek. Mindenki olyan foglalkozást mond be, amilyent akar. Találkoztam már olyan játékossal is, aki eredeti foglalkozását szégyellve, értelmiségi jellegű munkát vallott be a mikrofon előtt.
Lényegesen kedvezőbb képet mutat a résztvevők életkor szerinti megoszlása. Legtöbben a 14-25 év közötti korcsoportból kerülnek ki. A "Ki nyer ma?" a fiatalok műsora a résztvevők szempontjából. Különösen a nyári iskolai szünidőben. Ez az iskolai zenei nevelés sikerét bizonyítja. A részt vevő fiatalok szeretik és ismerik a zenét. A második helyen az életkor szerinti megoszlásban az idősebb nemzedék, az 55 év feletti réteg, javarészt a nyugdíjasok állnak. Ez a két szélső csoport, a fiatalok és az idősebbek alkotják a játékosok többségét. Ezekhez képest csekély a középnemzedék, /25—55 év/ részvétele a játékban.
A játékosok többsége nyer. Kb. kétharmad— egy harmad az arány a győztesek javára a vesztesekkel szemben. Ez mutatja, hogy valamilyen csekély felkészültséggel minden jelentkező rendelkezik, ha mással nem IS, de a zene szeretetével. A műsornak ezideig sikerült megőriznie játékos jellegét. Ez lélektani szempontból nagyon fontos, mert egy vetélkedőnek sohasem szabad kollokviummá válni. Hogy ez a "Játék és muzsikának mennyire sikérült, annak bizonyítására álljon itt egy résztvevő véleménye. Az egyik adásban egy egyetemista mondta, hogy azért szereti ezt a műsort, mert itt, ellentétben az egyetemmel, nem arra kiváncsiak, hogy mit nem tud a jelentkező, hanem arra, amit tud.
Ennek a fesztelen, könnyed légkörnek megteremtése a kérdező, a játékvezető feladata.
Dicséretükre el kell mondani., hogy mindhárman eleget tesznek ezen feladatuknak. Két oldalról fenyegetheti veszély ezen a téren a most. Az egyik: ha egy túl sokat tudó versenyző személyiségével a műsor és a zene elé tolakszik, a másik: ha egy túl keveset tudó játékos kerül alárendelt helyzetbe akár a játékvezető, akár a jelenlevő közönség hibájából. A "Ki nyer mának ritka kivételektől eltekintve mindig sikerült elkerülnie ezeket a buktatókat.

A közönségről

A "Játék és muzsika" közönsége két részből áll: a rádióhallgatókból és a vetélkedőn jelenlévő közönségből. Természetesen van fluktuáció a két csoport között, de ez a tény a mi szempontunkból elhanyagolható. A "Ki nyer mának, a műsor alkalmi látogatóin kívül van egy kialakult állandó törzsközönsége. Ez tagadhatatlan tény. Előfordult már olyan eset is, hogy budapesti hallgató vidékre is utánament a műsornak. Ez a jelenség, a törzsközönség létezése felvet bizonyos problémákat. Akikért a műsor tulajdonképpen készül: a jelen nem lévő hallgatók milliós tábora.

A felnőtteknél a következőképpen alakult a "Ki nyer mi?" fogadtatása:

Az előbbi adatok az MRT TK panelvizsgálataiból származnak és 1971 első félévének négy műsorhetét képviselik. A táblázat alapján láthatjuk, hogy a műsor a nyugdíjasok és a háztartásbeliek körében a leghallgatottabb. Ennek természetes oka, amit már a játékosokról szóló fejezetben is leszögeztük, hogy a műsor időpontjában ők érnek rá leginkább rádiózni. Ezzel szemben a dolgozó rétegek hallgatottsági százaléka éles kontrasztot mutat. Meglepő még, hogy a fizikai dolgozók csoportjai nagyobb arányban hallgatják a műsort, mint a szellemiek. Megint más a helyzet, ha a tetszési indexek oszlopát nézzük. Ebből az derül ki, hogy a kevesebb szellemi dolgozó hallgató magasabbra osztályozza a műsort, mint a fizikai rétegek. Azt is láthatjuk, hogy a legkedvezőbb fogadtatásra /87,2 pont,/ a nyugdíjasoknál találhatunk. Ugyancsak magas a tetszés a háztartásbeliek között. Ennél a két utóbbi rétegnél a hallgatottság és a kedvező fogadtatás egymással egyenes arányban áll.
Az ifjúsági korcsoportnál /14-20 év/ rendelkezésünkre álló öt műsorhét adatai közül csak egy hét hallgatottsági és tetszési adatait tudtuk figyelembe venni, mivel a június elejéig végzett felmérésekben a középiskolai tanulók rétege hiányosan szerepel.4% alatti hallgatottságnál a tetszésiindex nem vehető figyelembe, s igy a mutatószámok fe¬lénél nem állt megfelelő adat a rendelkezésünkre. /Ennek az a magyarázata, hogy az ipari tanulók és a fizikai dolgozók könnyebben tudják hallgatni a műsort az egész évben, ént a középiskolások. Ahol mégis van adatunk, ott megállapítható, hogy a középiskolások körében magasabb tetszési indexeket ért el a műsor, mint a másik két csoportnál.

Sajtóvélemények

A "Ki nyer ma?" sajtója, annak ellenére, hogy a műsor igen népszerű, meglehetősen szegényes. Hosszabb elemző cikk pedig még nem je¬lent meg róla. Abból a néhányból, ami megjelent, ime egy kis válogatás:
"A rádió komoly zenei műsorait hosszú évek óta csak dicséret illetheti. Bámulatos leleménnyel keresik a tömegekhez vezető utat is, az ismeretterjesztés területén egyre jobb és korszerűbb módszereket valósítanak meg. Utalhatok a déli Játék és muzsikára, az igen magas színvonalú esti vetélkedőkre, a mai zenei közízléssel, zene szociológiával foglakozó sorozataikra, és ki győzné felsorolni a többit." /Petrovics Emil: Féltsük a kultúrát - vagy térj esszük? - Élet és Irodalom, 1970. október 10./
"Csaknem mindenki, aki teheti - korra és zenei közízlésre való tekintet nélkül - bekapcsolja a rádióját a "Ki. nyer ma?" déli műsoránál. A Czigány György által remekül megkomponált mini-vetélkedők zenei ismeretterjesztő missziója felmérhetetlen." /Mágori Erzsébet - Élet és Irodalom, 1970. december 5./

"Eddig hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a zenei műveltség nálunk csak egy szűk kör kiváltsága. Erre a tévhitünkre úgyszólván napról-napra rácáfolnak a rádió zenei versenyei és játékai. Lehetséges, hogy általános műveltségünk "zenétlensége" , amelyről utóbb annyi szó esett, szűnőben lenne?
Ha igen, úgy a rádiónak... nagy része van ebben." /Mágori Erzsébet — Élet ős Irodalom, 1971.március 6./
Cikkünk végére értünk. Még ha szigorúak akarunk lenni, akkor is megállapíthatjuk, hogy a "Játék és muzsika" magas színvonalon tölti be feladatát és mégis nagy tömegekhez szól népszerű formában. Íme a példa az ismeretterjesztés azon módjára, mely nem engedményeket tesz, hanem hallgatóit emeli magához. Egy élő műsor tanulságait és lehetőségeit próbáljuk meg összefoglalni, mely műsor- őszintén reméljük - még sok örömet fog okozni a hallgatók népes és egyre bővülő táborának.
A műsor elmében naponta feltett kérdésére ez egyszer válaszolva: "Ki nyer ma?" - Mindenképpen a hallgató.