Üzlet és szolgáltatás volt az RTV

A Népszabadság 1985. márciusi számában jelent meg egy cikk olyanról ami ma már nincs. Az akkori közmédia több üzletet tartott fenn a tévé és rádió előfizetőknek, ahol többek között ápolták a közönségkapcsolatokat. Bemutatkozik az RTV kereskedelmi igazgatósága.

A hallgatók, nézők ritkán kerülnek közelebbi kapcsolatba a rádióval, televízióval, bár naponta használják, hallgatják információikat, nézik műsoraikat, a „doboz” megszokott helyet foglal el életükben. Természetesen véleményük is van a látottakról, hallottakról, sőt olykor szívesen bele is szólnának a műsorkészítésbe, -szerkesztésbe, vagy éppen segítséget kérnek tőlük a műsorok szerkesztői. Az utóbbi években sok olyan műsor is készült, amelynek alkotói szívesen veszik, sőt várják a közönség véleményét. De a műsorok készítőinek gyakran nincs lehetőségük arra, hogy a kéréseknek eleget tegyenek vagy éppen csak meghallgassák a közönség véleményét. Nem is mindenki tudja azt, hogy műsor- vagy egyéb ügyekben hova fordulhat. Egyrészt ezért hozták létre 1968-ban a közönségszolgálati irodát, amely az RTV kereskedelmi igazgatóságának egyik osztálya. A lakossági szolgáltatás mellett az igazgatóság mind nagyobb mértékben üzleti tevékenységet is folytat, mert nemcsak az egyének, hanem a vállalatok, intézmények is mind jobban igényelték munkájukat. Itt készítik és szerkesztik a rádióban és televízióban hallható, látható reklámok nagy részét. Reklám- ügynökséggé is váltak.
— Munkánk négyötöde ma már a reklámkészítés — mondja dr. Varga György, az igazgatóság vezetője. — Gyártunk és szervezünk úgynevezett szponzor műsorokat is, mint például a Főzőcske, a Felkínálom, amelyek szintén hasznot hoznak. Szolgáltatásaink a rádió és a televízió meglévő kapacitására támaszkodnak, azt igyekszünk kihasználni.

A reklám is azok közé a dolgok közé tartozik, amelyekhez sokan úgy gondolják, hogy értenek, legalábbis biztosan meg tudják állapítani, melyik reklám a hatásos, melyik nem. Pedig ezt gyakran még a szakemberek sem tudják megmondani, s különben is, nemcsak a reklám minőségétől függ a siker. A nézők többsége többnyire külön műsorként értékeli a reklámot, eldönti, tetszik-e vagy sem, de egyáltalán nem biztos, hogy másnap rohan megvásárolni a hirdetett árut. A reklámnak elég sok követelménynek kell megfelelnie.
— A jó reklám — mondja dr. Pócsik Ilona főosztályvezető — egyaránt szolgálja a népgazdaság, a hirdető vállalat és a lakosság érdekeit, sőt önálló műsorként is meg kell állnia a helyét.
Akár megállja a helyét, akár nem, készítése, forgalmazása jó üzlet. Bár például a televízióműsorban legfeljebb három százalék lehet a reklám, milliókat jövedelmez, és előállítása ehhez képest nem kerül sokba. Egy perc tévéreklám díja akár a 26 ezer forintot is elérheti. A betűreklám gyártási költsége csupán néhány ezer forint, a filmek természetesen drágábbak.
— A közönséget joggal bosszantja, ha olyan árut reklámoznak, amely az üzletben nem kapható. Ezért mi etikai kérdésnek is tartjuk, hogy ezt megakadályozzuk — közli Győri Sándor, a rádióreklámok főszerkesztője, és sorolja azokat az eseteket, amikor leállították ilyen reklámok sugárzását.
A reklám, a hirdetés már bizonyos árubőséget, sőt választékot is feltételez. Azt a reklám készítői sem szeretik, akárcsak a nézők — bár ők többet tehetnek ellene —, ha a gyártó cég főként magát népszerűsíti, a kínált áru pedig a háttérbe szorul. Erre ugyan mind kevesebb a példa, de azért jócskán előfordul még. Bár szaporodnak a különféle márkanevek, de változatlanul sok még az olyan akció, amellyel a gyártó vagy forgalmazó a nyakán maradt árucikkeket akarja elsózni. Időnként erre is szükség van, a felesleges készletek csökkentése egyaránt érdeke a népgazdaságnak, a hirdető vállalatnak, s számottevő ármérséklés esetén többnyire a vásárló is jól jár. A reklám tükrében képet kapunk a magyar gazdaságról, a fogyasztói szokásokról is. Milyen ez a kép?
Elég változatos. A nercbunda — bár árát nem közlik — éppen úgy belefér, mint a tej, s a legjobbnak tartott tévéreklámok között (melyekre a közelmúltban szavazni is lehetett, tehát műsorként, kisfilmként értékelhették őket) helyet kapott három-négy kozmetikai produkció is. Míg például gyermekcipőket vagy személygépkocsit ezekben a filmekben nem hirdettek. Tény, hogy az utóbbi években sokat javult a reklámok minősége, ötletesebbek, de jórészt ugyanazok ismétlődnek. A hirdetők bizonyára képesek eldönteni, megéri-e nekik ez a kiadás. Helyes az a gyakorlat is, hogy a reklámokat elkülönítik a többi műsortól.
Sajnos a betűreklámban roppant gyakoriak a helyesírási hibák, a magyartalan kifejezések. Talán a hirdetők ragaszkodnak az általuk elkészített szövegekhez, azonban meggondolandó, hogy ezek a reklámok érnek-e, használnak-e annyit, hogy érdemes miattuk kerékbe törni a magyar nyelvet. A sokmilliónyi néző anyanyelvi kultúráját itt sem kellene rongálni, s a közönség jobban járna, ha csak szép, értelmes, a helyesírási szabályoknak megfelelő szövegeket olvasna.
A kereskedelmi reklámnál sokkal kevésbé kecsegtet sikerrel az a reklám, amely életmódot, viselkedést vagy a takarékosságot akarja népszerűsíteni. (Hatástalan lehet az egyébként szellemes western tüsszentős reklám, ha nem lehet papírzsebkendőt kapni.) A kulturális reklámok — amelyeket általában tájékoztatóknak neveznek, a díjuk is alacsonyabb — már jobban felvehetik a versenyt a kereskedelmi reklámmal, bár egyelőre sokkal kevesebb van belőlük, és szürkébbek is azoknál.
— A kulturális értékek népszerűsítésekor nem üzleti célok vezetnek bennünket — mondja dr. Varga György. — Mint ahogy feladatunknak tartjuk a lakossági szolgáltatásokat is, a Közönségszolgálat tájékoztatója segítségével információkat adunk a műsorokról. A közönség már régóta ismeri az Október 6. utcai irodánkat s a közelmúltban ismét megnyílt József körúti hangstúdiót. Hamarosan még többen megismerkedhetnek majd a Lenin körút 30. alatti videó-tanácsadó irodánkkal is.
Igyekszünk előrelépni a videó fronton is, 30—40 műsor felvételei már folynak, és az idén több mint százféle műsoros kazettát forgalmazunk.
Ez már most is hiányzik, mert jelenleg a hangstúdióban szegényes a választék. Itt zenekaroknak, szólistáknak készítenek hangfelvételeket, és mint Szabó Sándortól megtudom, videomásolást is vállalnak, egyébként itt készülnek a rádióreklámok is.
A közönség ügyes-bajos dolgaival, kéréseivel, tájékoztatásával az Október 6. utcai irodában foglalkoznak. Itt árusítják azokat a könyveket, hanglemezeket is, amelyeket az MRT, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóval, illetve a Hanglemezgyártó Vállalattal közösen készített. Kaphatók itt mese- és ismeretterjesztő kiadványok éppen úgy, mint a népszerű BASIC-tanfolyam tankönyve és a nyelvtanulásra használható seregnyi hangszalag. Nagy lehetőségek rejlenek még a kiadói tevékenységben, s azoknak a szolgáltatásoknak a bővítésében, amelyeket jó pénzért el lehet adni. Tervezik ezek bővítését, bár a vállalkozásoknak még nincsenek igazán kitaposott útjai.
— A legkülönfélébb igényekkel fordulnak hozzánk — mondja Török György irodavezető, miközben sűrűn megszakad beszélgetésünk az érdeklődők telefonhívásai miatt. — Sok levelet is kapunk.
— Gyakran olyan kéréseknek igyekszünk eleget tenni — teszi hozzá Csáki Gyöngyi, a közönségszolgálati iroda munkatársa —, amelyek azt mutatják, hogy sokan nem tudják, egy-egy ügyben hova is forduljanak. Kérésüket vagy teljesítjük, vagy továbbítjuk a megfelelő helyre. Sokszor azok is felkeresnek bennünket, akik saját ügyükben az utánajárást így akarják megspórolni. Egyik érdekes esetünk volt például, amikor malomkövet szereztünk.
— Legfontosabb feladatunk, hogy közelebb hozzuk a műsorkészítőket és a közönséget — folytatja Török György. — Ezért szerveztünk közönségtalálkozókat, ankétokat, s gyakran ellátogatunk kollégiumokba, munkásszállásokra. Hozzánk fordulnak azok a nézők és hallgatók is, akik a közönség soraiban szeretnének részt venni valamelyik produkcióban. Ezekre a műsorokra jegyeket adunk el, meghívókat küldünk.
Az RTV kereskedelmi igazgatóságának munkája szerteágazó, sok mindenre kiterjed, üzlet is, szolgáltatás is. Ha e kettőt a jövőben jobban összekötik és kihasználják, sok olyan speciális szolgáltatást nyújthatnak, amelyekre csak ők képesek, s amelyekkel a közönség is jól jár majd.

Takács András István