Megújul-e a körzeti rádiózás?

A rendszerváltás előtt és az azt követő négy esztendőben vajmi keveset foglalkozott a Magyar Rádió vezetése a körzeti és nemzetiségi stúdiók helyzetével. Energiáját jobbára a Bródy Sándor utcában zajló hatalmi harcok, politikai csatározások kötötték le. Nem csoda, hogy a gombamódra szaporodó helyi és kereskedelmi rádiók közül vidéken több is jelentős lépéselőnyhöz jutott. A modem technika, a folyamatos, egész napos adásidő és az új, napjainkhoz igazodó hangvétel csatát nyert. Eközben viszont a rádiózás hangnemében, módszerében is elszállt az idő a vidéki stúdiók fölött...
Szerencsére a Magyar Rádió jelenlegi vezetése úgy gondolkodik: a nyolcmilliós lakosú vidéket éppen olyan közszolgálati kötelességük ellátni, mint a két-két és fél milliós Budapestet. Az időközben megszületett médiatörvény a Magyar Rádió egyik alaptevékenységeként jelöli meg a körzeti adások sugárzását, egyben kötelezővé teszi a kisebbségnek szóló műsorok készítését.
Merre tart a vidék rádiója? Milyen sors vár a Magyar Rádió körzeti és nemzetiségi szerkesztőségeire? Miben reménykedhet Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Nyíregyházán, Szegeden, Szolnokon és Pécsett a 160 rádiós és azok a hallgatók, akik elsősorban a lakhelyük, a környezetük történéseire kíváncsiak?

Műsor hat nyelven

- A legnagyobb gondunk, hogy mindössze három stúdiónk: Debrecen, Szeged és Szolnok tudhat magáénak önálló frekvenciát - mondja Merza Jenő, a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztőségének vezetője. - Ezek közül az első kettő nyugati URH-sávon sugároz. Ok az igazán szerencsések, hiszen a Danubius rádió helyén foghatók. A szolnokiak műsorai viszont egy kis teljesítményű középhullámú adó segítségével hallhatók. Az összes többi szerkesztőség a Kossuth, Ám ez is édeskevés ahhoz, hogy a sok helyütt napi 12 órán át műsort sugárzó kereskedelmi adókkal felvehessék a versenyt.
- Alapvető, hogy valamennyi vidéki stúdió önálló nyugati frekvenciához jusson, az adások pedig egységesen közszolgálatiak legyenek. Ha ezek teljesülnek, akkor nincs akadálya az egész napos adásnak. A verseny elkerülhetetlen.

A Magyar Rádió Szegedi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége 33 fős csapatot mondhat magáénak. Magyar, szlovák és román nyelven egyaránt megszólalnak. Vágási Kálmán szerkesztőségvezető szerint Szegeden van mire alapozni, a Gallup-adatok önmagukért beszélnek.
- A legutóbbi közvélemény-kutatás eredménye még minket is meglepett: műsoraink hallgatottsága eléri a 25-35 százalékot.

A megkérdezettek sem a Kossuth, sem a Petőfi adó műsoraira nem kíváncsiak, amikor a szegedi rádió szól. Egyelőre nem kell tartanunk a kis helyi adóktól sem.
Az egyik legfelkészültebb vidéki rádiós újságíró Tóth Judit. A debreceni körzeti stúdió csinos szerkesztő-riportere szegedi kollégájához hasonlóan a tömegkommunikációs intézetek felméréseire hivatkozik, amelyek egyértelműen bizonyítják: a regionális rádiókra igényt tart a hallgató!
- Az objektív, hiteles tájékoztatást a körzeti stúdiók nyújthatják vidéken - ellentétben az önkormányzati rádiókkal, amelyek sokszor a képviselő-testület szájaíze szerint szólnak az emberekhez. Debrecen száz kilométeres körzetben sugároz, napi három óra közszolgálati és ugyanennyi kereskedelmi műsort. A kísérleti adást követően a hallgatók úgy nyilatkoztak, hogy szívesen vennék, ha egész nap szólna a rádiónk. Persze a műsoridő megduplázása a jelenlegi munkatársi létszámmal nehezen képzelhető el.

Szalay Antal, a Győri Körzeti és Nemzetiségi Stúdió vezetője a legfőbb gondot abban látja, hogy a Magyar Rádiónak nincs tulajdonosa. Ő nem tart a régióban már népszerű helyi stúdióktól.
— A kereskedelmi rádió elsősorban a butikban, a presszóban, az autóban szól, és egészen más hallgatói réteget vonz, mint a regionális szerkesztőségeké. Nem tekinthető tehát családi rádiónak. Ennek ellenére elkerülhetetlen a szakmai verseny. A saját példánknál maradva, szerkesztőségünk munkatársai szakmailag felkészültebbek, mint a helyi BMC rádiónál dolgozó kollégák. Biztos vagyok benne, hogy visszahódítjuk a hallgatókat, ha hozzájuk hasonlóan napi 10-12 órában saját frekvenciához jutunk.

Felkavart állóvíz

A Magyar Rádió alelnöke, Simkó János még a médiatörvény megszületése előtt határozottan kijelentette: „Ha a törvény nem írja elő közszolgálati kötelezettségként, hogy a rádiónak legyenek vidéki stúdióját, mi akkor sem kívánunk lemondani róluk. Sőt fejleszteni szándékozunk őket!” A vidéki rádiózás első számú patrónusa, aki útjára indította a Magyarországról jövök című, ma is nagy sikerű magazint, „visszacserkészte” az adásokba a rádió klasszikus műfaját, a riportot. Vitathatatlanul felkavarta az állóvizet. Javaslatára például összehívták a vidéken dolgozó munkatársakat, hogy meghallgassák a véleményüket. Az adófőszerkesztőkkel megvívott harcot követően jelentős béremelésre is sor került a körzeti stúdiókban. Sőt a szükségesnek vélt személycseréktől sem riadt vissza a vezetés.

- Nyugat-Európában abszolút reneszánszát éli a regionális közrádiózás — állítja Simkó János. - Ennek a magyar vidéken is így kell lennie! Sajnos, az ötvenes évek végén nem szakmai, hanem politikai, katonai szempontok alapján hozták létre e stúdiókat. így nem „fedik le” teljes mértékben az országot, de jelentőségükhöz nem férhet kétség. Feltéve, ha élni is tudnak a lehetőséggel.A vidéki bázisok életben tartása, fejlesztése pénzbe kerül. Futja rá a központi kasszából?
- A stúdióknak a közrádióhoz hasonlóan kell működniük, tehát alapvetően előfizetési díjakból és reklámbevételekből. A korszerű nyugati normás frekvencián történő sugárzás egyébként olcsóbb, mint az energiafaló középhullámon. Ilyen készlettel rendelkezik is az ország. Korszerű műsorszervezéssel, korszerű helyi műsorstruktúrával nem okozhat gondot például a napi 12 órás adás elkészítése sem.

A Magyar Rádiónak felbecsülhetetlen értékű archívuma is van, ám az ismétlési rendszer nincs igazán „kitalálva”. Mi a vidéki stúdiók önállóságát kívánjuk szorgalmazni. Azt, hogy a tevékenységüket főosztály-vezetői szintű, saját munkáltatói és gazdálkodási jogkörrel rendelkező kollégák irányítsák. Tehát ne Budapesten, a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztőségén dőljön el, hogy mire fordítja a pénzét például a pécsi vagy a győri stúdió.A közeljövőben kiderül, hogy sikerül-e a körzeti és nemzetiségi stúdiók megreformálása. Jó lenne, ha a Magyar Rádió vezetőin kívül mások sem felednék, hogy ezek a szerkesztőségek nemzeti kultúránk egy szeletét is képezik.

Pálfalvi Gábor

Szabad Föld 1996